Lexandro weblogja

Napvilágra kerültek az ACTA tárgyalások részletei az EU meg a világ többi része között. Akinek ez a pár karakter nem mond semmit, annak elmondom, hogy ez a szerzői jogvédelemről szóló tervezet neve (töltsd le) azaz ha te töltöttél le valaha is torrenten, emule-on, dc++-on, fizetős ftp-n vagy bármin zenét vagy filmet vagy nem ingyenes programot eddigi életedben, akkor jó eséllyel bűnöző vagy és eme törvény hatálya alá fogsz esni ha valaha is megszavazzák. És a felhők csendben gyűlnek az égen. Nagy Britanniában olyan törvényt fogadtak el a t. képviselők, hogy az internet szolgáltató a felelős minden letöltött dologért, azaz ugrottak a free wifi szolgáltatások (vagy legalábbis meglehetősen korlátozottak lesznek), mivel a pubok és egyéb helyek tulajdonosai nem tudnak felvállaln egy sok évig tartó pereskedést. A franciák a 3 dobás mellett kardoskodnak és még folytathatnám a sort a különféle apró győzelmekkel, amiket a zene és filmipar aratott. Mondhatni a helyzet kétsgébeejtő és az ebook readerek megjelenésével Richart Stallman utópiája szinte már a küszöbön kopogtat és dörzsölheti a kezét a sok jogvédő.

Én viszont azt mondom a szabadságért aggódóknak, hogy ezek az utolsó rúgások a kudarc előtt. Nemvalami misztikus okból vagy önfeledt optimizmusból gondolom azt, hogy ez a fajta mentalitás nem életképes hosszú távon, hanem azért, mert mi vagyunk az utolsó generáció aki még úgy nőtt fel, hogy nem volt internet a lakásban, ezért jópáran közülünk idegenkednek tőle és az ő torkukon le lehet nyomni mindenféle DMCA, ACTA és egyéb jogvédő maszlagokat, de a következő generációs szavazópolgárok már nem lesznek ennyira tudatlanok.

Az új generáció nem fogja elfogadni azt, hogy a saját kormánya egy hangos és pénzéhes kisebbség követelésére bűnözőként tekintsen rá, mert nem tud olyan könnyen zenéhez jutni, mint egy torrentfájl megnyitásával, hanem mindenféle másolásvédelemmel, regisztrációval és reklámmal kénytelen küszködni. Az új generáció látja a különbséget egy letöltött és a filmet azonnal nézhetővé tevő divx fájl és egy reklámokkal  és jogvédelmi ijesztgetésekkel telerakott (mert a forgalmazónak meg kell élnie valamiből ugye) DVD között. Az új generáció felmegy a youtube-ra zenét hallgatni, vimeo-ra vagy máshova filmet nézni, mert nincs kedve a boltba menni, tokokat cipelni, reklámokat bambulni és mindenféle zóna és másolásvédelmet eltűrni, hogy ne nézhesse meg az ipodján, a pmpjén, a mobiltelefonján, a gyerek laptopján vagy akármin. Az a politikus pedig, aki manapság büntetlenül rászavaz az indokolatlanul szigorú jogvédő törvényekre saját magát fogja megsemmisíteni, amikor ez a generáció szavazóképes lesz és szavazókedve is lesz, akkor jön a büntetés. Svédoszrágban a Kalózpárt 2 EU-s képviselői helyet tudott kiharcolni, ami hatalmas dolog, de ez csak a kezdete egy öntudatosabb fogyasztói nemzedéknek, ahol az emberek nem akarnak a saját szoftverrendőrségüktől félni és párezer ember (elnézést kedves szórakoztatóipar) vastag jövedelmét simán beáldozza egy politikus 100.000 szavazatért. Én speciel teljesen együtt tudok élni azzal, ha egy filmcsillag 5 millió dollár helyett csak 4 millát visz haza. A lényeg, hogy velünk talán kipusztul a csendben tűrő emberek generációja, akire bármilyen szerzői jogi korlátot rá tudnak sózni.

FB2-t mindig afféle lájtos epikureusnak tartottam, így gyanútlanul mondtam igent a kérdésére, hogy elmegyek-e velük indiai étterembe, amikor itt van keddtől Londonban az ügyféllel tárgyalni. Megesküdött rá, hogy mekkora király az egész Brick Lane is, mint az indiaiak egyik autentikus tárolóhelye és azon belül az étteremtől is oda-vissza leszek. Stephen kolléga sikerült tréfájaként tarthatjuk számon, hogy az odavezető utat 3x akkora távon teljesítettük oda  mint vissza, mert kicsit eltévedt a drága, de a lényeg, hogy odaértünk és egyből meg is jegyeztem, hogy milyen érdekes hely, de egyedül be nem tenném ide a lábam az biztos. Földöntúli gyönyörökkel, ingyensörökkel és hasonlókkal kecsegtettek 5 méterenként az előbukkanó sötétbarna alakok és FB2 megjegyezte, hogy ha lassabban megyünk akkor elég ideje maradna valamelyiknek rá, hogy valami olcsó  mobiltelefont is felajánljon ingyen, ha nála vacsorázunk. Én eközben arra gondoltam, hogy a mobiltelefon szó esetleg ihletet ad azoknak akik hallották és megrohannak az ajánlatokkal, de végül biztonságban elértünk a Monsoon indiai étterembe, ahol marhaudvariasak voltak és 2 adag dupla sörrel nyitott az ajánlati lista (kihasználtuk… majd ment a folytatás zsebre hehe). Az indiai éttermekben elmaradhatatlan puppodum falatozás  (rohadék dolog ám ilyen rágcsát kihozni, amikor eleve éhesen érkezel…) közben szépen fogyott a söröcske és ment a sztorizgatás. Meg is fordult a fejemben, hogy az elmúlt 2 évben én olyan sztorikat hallottam mindenféle IT területen, hogy ha ebből könyvet írnék lehet, hogy csak a szakma értené, de az olvasók fele sírna a másik meg nevetne. De a lényeg, hogy megjött a kaja. FB2 rutinos róka volt, mert egy chicken tikka-val beérte, de én úgy vagyok az éttermekkel, hogy ha már valami különleges helyre keveredik az ember, akkor ne egyen rántott sajtot és hosszas olvasgatás után bátran megrendeltem egy Gosht Kata Masala-t. Ha valaki ért hozzá, akkor biztos tudja mi ez, de én csak az ártalmatlannak tűnő leírást olvastam a menüben. Hagyma, gyömbér, fokhagyma….. Fhűűűű idevele! Csorgott a nyálam mint a pavlov kutyának.

Kihozták a kajákat és amikor belekóstoltam, akkor kellett rájönnöm, hogy egy méretes adag folyékony mérget rendeltem magamnak és tudatlanságomnak hála iszonyatos kínok közepette fogok kimúlni a világból ha megeszem ezt a tányérnyi lávát. Az első falat kicsit csípett, gondoltam ennyit még elbírok és majd gyorsan eszem, hogy ne fájjon. A második falatnál éreztem, hogy ez azért lehet, hogy nem fog végigmenni, bármennyire is szeretném, mert erősödött a hatás. A harmadiknál kicsit meleg lett a helységben én pedig azon gondolkodtam, hogy ha ennek a leírásába nem tették bele a spicy/hot jelzőt, akkor mit ehet a mellettem ülő kolléga, aki direkt erőset akart enni. A negyediknél kicsit már bántam, hogy nincs végrendeletem, mert jól jöhet még az elkövetkező 10 percben. Az ötödik villányi kajánál az ízérzékelésem megszűnt,  félig megsüketültem és hunyorogni kezdtem a bal szememre. A következő falatnál konkrétan veszélybe került a kárpit és a büszkeségem. Mivel már kicsit homályosan láttam, ezért óvatosan elraktam magam elől a kaját, a villát a tányérra helyeztem és a zsibbadt nyelvembe próbáltam életet verni pár korty sörrel. Amikor FB2 végzett a kajájával és otthagyta a salátát, akkor az villámgyorsan bekebeleztem, hogy enyhítsem a gyomromban fortyogó plazmaforró poklot, de keveset segített.

Az igazi bajok azonban másnak jöttek. Meg harmadnap azaz ma. A folyamatos klotyóra rohangálást még kibírja az ember meg azt, hogy el van cseszve az estéje, mert nem mehet túl messze a mellékhelység vonzásából, de az a fájdalom, ami ezzel jár az elmondhatatlan! Ha Londonban hasonlóan jártok, akkor a boltban a “nappy cream” a kifejezés, amire szükségetek lesz. Ezt is megtanultam.

Persze miért kellett olyan öntelt kakadunak lennem, hogy nem kérdeztem rá a személyzetnél, hogy csíp-e, azt nem tudom… Sose  higgyetek a szemeteknek!

Túl az első héten Londonban és mondhatom jól éreztem magam. Mondjuk, amikor meghallották, hogy a King’s Cross/St. Pancras környékén lakom az volt a reakció angol részről, hogy “hm.. Meglehetősen multikultúrális környék” és sokatmondó csend követte. A magyarok ennyit mondtak: “húúú bazmeg…”

Igazándiból ez az Argyle square, ahol a hotel van (most is ott foglaltam szobát a jövő hétre) csak hotelekből áll, így semmi gyanús alak nem bóklászik arrafelé és én 20 perc alatt (3 megállóra van Moorgate) benn vagyok a melóban onnantól számolva, hogy kiléptem a szálloda ajtaján és beleértve azt, hogy veszek magamnak reggelit, ami elég hálás szintidő, de Stephen az cég idedelegált orcája azt mondta, hogy péntek után elvileg megoldódik a szállás problematika.

Az ügyfélnél most indul a java alapú fejlesztés és rajtunk kívül elkezdtek javás fejlesztőket is felveszegetni, ami azonnal konfliktushoz vezetett, mert a .Net világból elszármazott “vezető fejlesztő” srác megálmodta a fejlesztési metódust, ami sajnot a java világban meglehetősen idejétmúlt dolog és az új hús azonnal nekiállt saját szája ízére alakítani a dolgokat. Én a magam részéről hozzá húzok szívemben, de az ügyfél az ügyfél és ha ők .Net stílusban akarnak programozni java nyelven, akkor legyen. Bár a javás gyerek csak okosat mondott, de  itt a cél a helyi erők átformálása java devvé és nem pedig proper java projektet vinni. Majd esetleg fél év-egy év múlva. Mindenesetre ez szerdára elég komoly feszültségeket hozott, mert a javás gyerek a Springet akarta behozni a projba mint DI frameworköt, míg a cég a Yadic nevű cuccot akarta használni, ami nem konfig alapú ésatöbbi. Végül mindkét fél számára kielégítő megoldást javasoltam és elült a villámlás. Meglátjuk hétfőn hogyan tovább, mert a vezető fejlesztő srác pesten lesz két hetet és esélyes, hogy a javás kolléga kicsit túlvezérelt üzemmódba kapcsol.

London egyébként nagyon bejövős csak pech, hogy 18.00 körül sokminden bezár, ahova elmennék, így a hétvégére marad majd a látnivalók feldolgozása. Ki is néztem pár múzeumot, ami érdekel és sóhajtva lemondtam a Stomp megnézéséről egyedül, mert a párom is ott akar lenni. Szóval meg kell várjam Egyébként csendesen rakosgatok fel képeket, amiket a telóval csináltam, de most elviszem az asszony masináját. Ha annak sem tetszik a funkcionalitása, akkor a sajátomat fogom cipelni, ami nagyon jó masina, csak sok helyet eszik.  A héten olyan helyek körül csavaroghattam mint a Bank of England épülete vagy a Szent Pál székesegyház illetve a Monument megálló melletti bazinagy emlékmű. Hétvégén elsőre a Tate Modern van a listámon, de másodiknak még nem tudom, hogy a National Gallery vagy valami természettudományos múzeum legyen-e az áldozatom. Marhajól érzem magam

Új fejleményekz: hétfőn kezdek az ügyfélnél Londonban. A csavar a dologban, hogy most először történt, hogy én foglaltam a repjegyet, kerestem szállást. Spóroltam a cégnek 50%-ot a meghatározott napi keretösszegen, de meglátjuk, hogy jó ötlet volt-e a dolog. Nagyobb vonzereje inkább a Metropolitan vonalhoz való közelségnek volt, aminek mentén az ügyfél cége is üldögél, így reggel lemegyek a St.Pancrasnál és kimászok Moorgate-nél. Pont. Egyelőre hétfő-péntek a kinnlét, de remélem a következő héten megint kizavarnak meg megint és megint és megint

Túl sokat mondani még nem tudok, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy alakulnak majd a dolgok

http://projectlombok.org/

Mostantól az alap eszköztáram részévé vált. Kár, hogy nem tudtam róla előbb

Sokféle dolgot olvastam arról, hogy a versengés, az evolúció, a sikerre való törekvés vagy a tudásszomj az emberiséget előrébb vivő erők legfontosabbika, de személyes tapasztalatom más.
Itt van például az én kis lézernyomtatóm egy régi, de megbízható Laserjet 2100TN. Ez a cucc azért best buy mindenkinek otthonra, mert most már baromira olcsó (még a szelénhenger cserét is megéri megkockáztatni hosszútávon), a tonerje annyiba kerül mint a többieké, de nem 2000 hanem 5000 lapos a cucc, ami a kategóriájában szerintem eléggé egyedi és igen kellemes meglepetés.
Esetünkben viszont a TN jelölés, ami igazán fontos. Jó 3 éve megvan a stuff és igen jól szolgál (a tartalék tonerhez hozzá sem kellett nyúlni) de csak az asztali gépen keresztül, mert oda volt bedugva. Tegnapig már annyit lett rágva a fülem nyomtatásilag, hogy megpróbáltam a laptophoz hekkelni, de LPT portos, így kudarc. Ellenben elhatalmasodott rajtam a legfőbb mozgatóerő, az abszolút ok a fejlődésre és haladásra: a lustaság! Igen! Ez a legfőbb oka annak, hogy kijöttünk a vízből (nem kergettek annyian), lemásztunk a fáról (nem kellett kapaszkodni), feltaláltuk a tüzet(nem kellett annyira megrágni a kaját és inalni a farkasok elől) vagy éppen sok órás küszködés után felkonfiguráltuk a HP Laserjet 2100TN-ben találhato Jetdirect 600N-t és innentől kezdve mindenki nyomtathat a hálózaton át, mert a TN azt jelenti ennél a típusnál, hogy van benne egy printerserver. S lőn! Tényleg.

Ha nem lennék ilyen rohadt lusta, akkor tutira valami szorgosabb megoldást választok és nem baxok el fél napot arra, hogy levadászok egy crossover kábelt a cuccaim közül, hogy a nyomtatóval összekössem  a laptopot, kiderítem, hogy a HP Web Jetadmin 10.2 hogyafranczba indul el a laptopomon, konfigolom fel a printert az otthoni hálóra, majd rakom fel a printer drivert a laptopokra. Ezt lustaság nélkül (hogy többé ne zaklasson senki nyomtatási igénnyel) sosem tettem volna meg. Inkább veszek valami új szervert vagy beizzítom az asztalit vagy veszek egy LPT-USB átalakítót.

Ja és rohadjon meg a HP ott ahol van a Jetadmin szoftverével, mert ekkora egy sz*rt már rég láttam. Komolyan 180 megás installer kell ahhoz meg egy MS SQL Server Express, (800 mega ramfoglalással) hogy egy rohadt nyomtatószervert felkonfigoljon az ember?! Megőrültek ezek?!

Komolyan mondom rohadtul seggbe kellene rúgni arrafelé pár embert vagy visszaszokni a jó programozókra az olcsók helyett. Megáll az ember esze…

Niddmá! Mire elkezdenék morogni, hogy szar az idő, megszűnik a havazás höhö. Na közben újrakezdte, fenebele.  Mindenesetre a hétvégi utazgatásnak odabax, mert veszélyesek az utak, így jön a plan B (én a Dagályba akarok kimenni a hidágbe..) Amióta nyolcra járok be dógzni, nem gond a 10-11 óra körüli lefekvés hehe. Bár ezt szerintem nem lehet megszokni csak tűrni.

Meló téren jövő héten ismét az a megtiszteltetés ért, hogy a TDD-ről evangelizálhatok pár kollégának, reméljük a legjobbakat illetve ha nem lennének mindenféle elfoglaltságaink, akkor feb 15 lenne az új proj kezdési dátuma, de egyelőre feb 22 látszik kezdésnek. A feladat izgalmasnak ígérkezik, mert nulláról kell írni a cuccost és ha jól értelmeztem a doksit, akkor végül egy maximum 3000 lekérés/mp sebességű rendszer lesz, amilyet én még igazándiból nem láttam vagy csináltam, de jól hangzik nem? Kíváncsi vagyok, hogy milyen gép kell majd ehhez és hogyan fog skálázódni, de legalább ezt is megtanulja az ember

A lényeg, hogy most először londoni proj, jó kis nulláról írás meg minden.

Ja és megfáztam. Fákk!

Tisztelt mindenki!

A közelmúltban több szívességet is kértek tőlem az emberek, amik egy részét nem nagy kedvvel teljesítettem, mert nem igazán szeretek ilyen dolgokat csinálni. Külön kellemetlen mementója a dolognak, hogy volt aki agresszíven és haraggal reagált arra, hogy halogattam azt a segítséget, amit ő követelt/elvárt tőlem, holott nekem semmi kedvem nem volt az üggyel foglalkozni. Minden bizonnyal egyeseket kellemetlenül érint a dolog, de nekem sokkal kellemetlenebb, hogy milyen sokan keresnek meg ezekkel, ezért jobb ha most leszögezünk pár dolgot:

RÜHELLEK GÉPET ÖSSZERAKNI! Értitek?! MARHÁRA nem dob fel, hogy odajön valaki, hogy “kéne egy gép van rá xxxxxx forintom és erre meg erre meg erre legyen jó”. Ez nekem nem élvezet, nem szórakozás és a lakásom kicsisége okán még csak nem is kényelmes dolog. Elvből nem rakok össze gépet másnál, mert ott nincs meg a szükséges felszereltség ha valami gond van, de magamnál is utálok ilyet csinálni, mert nem lesz hely, az istenben is csavarok és alkatrészek gurulnak ide-oda ráadásul enyém a felelősség ha a géppel gond van. Nekem erre a stresszre nincs szükségem.

Nálam egy laptop 350.000 forintnál kezdődik amit hajalndó vagyok ajánlani másnak és asztali gépet sem tudnék 250.000 forint alatt elképzelni. Kész! De még ekkora büdzsével sem fogok senkinek gépet összerakni azon egyszerű oknál fogva, hogy nem akarok ilyen hívásokat vagy emaileket kapni, hogy “furcsán villog a monitor bal felső sarkának a közepének a jobb alsó csücskének az akarámije” vagy “fura hibaüzenetet ír ki a levelezőprogramom” vagy “hogy tudok youtube videóket divxbe letölteni és dvd-re írni” esetleg “nem nyomtat a word, micsinájjak”.

Az ilyenkor felmerülő problémák nagy része a hozzá nem értésből, az utólagos buherálásból, a rosszul konfigurált internetből és hasonlókból adódik, mert én kipróbálva, jól beállítva adom oda a gépet és rohadtul nagy púp a hátamon, amikor szombat este vagy akármikor este ilyen hívásokkal zaklatnak. Szeretek mindenkit aki sörözni hív, bulizni, dumálni és nem szeretem ha olyan problémákkal zaklatnak, ami jobb esetben kívül esik a gépösszerakás esetleges utóproblémáin avagy nem tudom kideríteni anélkül, hogy a gép előtt ülnék  (és higgyétek el, hogy nem szeretek senkihez beállítani csak azért, hogy megnézzem jól megy-e a gépe) de a kedvencem a “kiírt valami hibaüzenetet, de újraindítottam. És mi volt a hibaüzenet? Há’ mittudomén, nekem kell azt tudni?!”. A fodrász is hazamegy a munkából és nem az a hobbija, hogy otthon még levágja a család haját. A kőműves sem húz fel falakat szabadidőben a hátsóudvaron és én magam is ha számítógép elé ülök, akkor szabadidőmben a KEDVTELÉSEIMNEK szeretek hódolni és nem gépeket nézegetni, árlistákra vadászni.

Azt meg kifejezetten nem szeretem ha emiatt még felelősségre is vonnak, hogy hol van már a gépem, miért nem nézed meg mibe kerül. Ez egy szívesség, amit vagy megteszek vagy nem. Szabadidőmtől és hangulatomtól függően.

Ja és a laptopokat különösen utálom még ha munkaeszköz is, mert kicsi, kényelmetlen, limitált képességű és unalmas. Ezért aztán NEM FOGLALKOZOM laptopokkal!

Ja és egy kis mellékinfo: utoljára kb 3 éve raktam össze gépet, így a hardvertudásom meglehetősen hiányos és nem érdekel, hogy neked csak “internetezős, vördös gép” kell. Menj be a hardverboltba vagy menj fel az olcsobbat.hu-ra vagy az argep.hu-ra és nézelődj ott. Vagy kérdezd az eladót. Neki ez a dolga, minden nap ezzel foglalkozik és ha megmondod, hogy mennyi pénzed van, akkor kihozza annyiból, mert nem akar ügyfelet veszíteni a szoros piaci versenyben. Ha meg készen akarod, akkor menj be a Tescoba, Auchanba, Saturnba, Mediamarktba meg a többi ilyen helyre és vedd le a polcról. Ahhoz sem kellek.

Szóval még1x: nem értek hozzá, nem szeretem csinálni és nem is akarom csinálni és rohadtul felcseszi az agyam, hogy mégis van aki MEGKÖVETELI tőlem a lelkes hozzáállást. Álljon már meg a lakodalmas menet bakker!

A szabadidőm valami elképesztően drága dolog, mert kevés van. És a gépösszerakás (ha pénzért tenném) még a fagyira sem lenne elég. Inkább Spring doksit olvasok, refactoring cuccokat magolok, tévét nézek, pihenek, relaxálok, moziba megyek, sétálok az utcán vagy megiszok veled egy sört. Sőt még a szekrényedet is cipelem vagy akármidet, mert mint cimbora számíthat rám bárki, mint minden más rendes emberre, de már nem hoz izgalomba egy nagy kínok árán összerakott virágláda. Biztos vagyok benne, hogy találsz egy nálam tapasztaltabb embert gépösszerakásban, aki még élvezi is a dolgot.

Ha esetleg valakit megbánt ez a dolog, akkor elnézést kérek, de már több éve ütöget a guta emiatt és most értem el a forrpontot, hogy kiadjam magamból. Mindig van egy utolsó csepp.

Azért választottam postcímnek Harry Harrison e remek könyvét, mert teljesen át tudom érezni a gondját a jelenlegi helyzetben. Az angliából történő hazaköltözés kellemetlen utóhatása, hogy a rengeteg cucc kicsit szűkössé tenné a lakást alapból, de ráadásul a felújítás sem tett jót a szabad helynek illetve az, hogy kihajítottuk a régi szekrényeket, de – egyelőre – kisebb kapacitású újjal pótoltuk bevégezte a munkát és most kicsit szűkösen vagyunk (mellékesen a mostani Galaktikában is van egy remek túlnépesedési novella. A legdurvább benne a 48 órás traffic jam…gyalogosokkal…) Szóval van 54 pólóm. Meg még állítólag 20 mosásban van.  Ezt kicsit túlreagáltam illetve ha úgy vesszük, hogy ez a kétlaki életből jön, akkor ANNYIRA már nem is sok. Egyébként, megírtam a főnökömnek, hogy feb 22 tudok kezdeni odakinn, de visszajött, hogy várjak kicsit, mert került még1 üffél és vele kedd-szerda fogok internyúzni, csak nem onsite, hanem Budapesten. Thanks my Lord! Reméljük a legjobbakat, első blikkre szimpatikus ez az ügyfél is és a szerepkör is közel hasonló csak több kollégával (fontos ám, hogy mennyi embert tud az ember mozgósítani külföldön egy esti sörözéshez meg egyéb community dógok ). Nincs nekem gondom ha tök egyedül kell törni a jeget az új ügyfélnél, de azért a szívem jobban odahúz egy halom magyarhoz ofcoz

Egyébként súlyos döntést hoztam és elosztogatom a bazijó sztereó hangfalaimat, mert kell a hely. Norbi már be is jelentkezett az egyikre, szóval még a másikra fogok találni valakit, aki tudja hasznosítani, de lehet, hogy megy az expresszre eladásba (a vicikvacak videoton erősítővel) oszt’ annyival is több lesz a hely. Ja és az asztalit is redesignolni fogom. Egyrészt szeretném LCD monitorokra cserélni a CRT-t illetve kisebb házból megoldani a nagyobb teljesítményt. Jelenleg vad bútortervezés van folyamatban, mert szerda este érkezik az asztalos. Ami biztos, hogy a szíp nagy könyvespolc is áldozatul esik a refaktorálásnak (szinte teljesen  ugyanaz lesz az utód, de egy szekrény lesz a tetején, elnyelendő ama dobozokat, amik most is ott vannak, csak nem lesznek szem előtt hehe). A gép fölé egy 3 részes szekrény kerül. Illetve két szekrény, egymásnak szemben nyíló ajtóval és közte a harmadik polcnak megcsinálva a soksoksok szakkönyvemnek. Még a router/kábelmodem helyét kell kitalálnom és indulhat a banzáj.

Szóval a dolgok igen jól alakulnak, remélem az új proj is bejövős lesz.

Na a bódog itthonlét teljesen áthatja a kizs lelköm la. Még ha szakaszos is illetve a lakás úgy néz ki, mintha rázuhant volna egy másik lakás, de hát a felújítások már csak ilyenek. Az első szakaszra tervezett gardrób megakúl lett és elnyelt rengeteg ruhát, bár még mindig rahedli göncöm van. Hihhetetlen. Erősen túlreagáltam a “mindkét helyen teljes felszereltség” policymet. Sokat ront a szitun, hogy az angolhonbú hazacibált (itt is thx Cili a segítségért! Nélküled nem ment vón’) holmijaim mikor érkezzenek ha nem hétfő délután, amikor még másnapra vártuk az asztalost, hogy rakja össze a szekrényt. Ez egyébként úgy kellett akkorra, mint az ablakos tótnak a hanyattesés, de azért valahogy el lett rendezve a hirtelen érkezett dobozkommandó (a tv-től kis híján sérvet kaptam 2 emeleten át cipelve. Méghogy 60 kiló! Kizárt!). Aztán a káosz és kapkodás és idegbaj közepin egyszercsak elrepültem kedd hajnalban Angliába, ahol az új ügyfélnél voltam második körös interjún. Itt a cégnél gyakori, hogy rendes állásinterjút kell lenyomni az ügyféllel (ezesetben 2 körös, mert telefonon szakmailag faggattak, életben meg emberileg). Az interjúról úgy jöttem ki, hogy szerintem egész jól sikerült és lőn: ma már jött a mail, hogy megfelelek nekik és mikor tudnék Londonban kezdeni.

Ha ez összejön, akkor minden lusta, büdös disznónak üzenem, hogy lehet jönni látogatni, de lesznek szívesen nagyobb kedvvel mívelni mint Yeovil megalopolisz látogatását, mert ilyen lehetőségük most már tényleg rohadtul nem sok lesz a fene egye meg má’. Persze a szájkarate megy mindenhol, de aztán meg baxik mindenki kigyönni (tisztelet a kivételnek ofcoz)

Szóval most a felhők felett járkálok, hogy ennyire mákom van (what else?) és még az is beütött FB2-től, hogy esetleg nem is ide, hanem egy másikra adnak el, ami még izgalmasabb, mert nem annyira supportive (bugfixek, kis fejlesztések etc..), hanem szinte zöldmezős cucc, mert .Net-et kell Java-ra tákolni.

Hümm! Teccik Szóval az élet még mindig szép, bár szakad a hó én pedig hullafáradt vagyok, mert a gép késett Londonban és a hazaút is elhúzódott+tettünk egy kört a levegőben a köd miatt. Az utánunk érkező gépek állítólag mentek vissza Bécsbe, úgyhogy nagy mázlim volt. Újra