Lexandro weblogja

Vagy nem is tudom, hogy hívjam a lényeg, hogy elvonultunk a kollégákkal Barbican közelében egy The Shakespeare nevű kricsmibe, hogy mindenki fizethessen nekem egy sört, ha már máshogy nem bírtak kinyírni 35 év alatt. Természetesen alapos voltam, így olyan helyre mentünk ahol van televízió, mert a team  nem normálisabb része VB lázban ég és ezt [...]

Tegnap valami csodálatos idő köszöntött ránk, így alig 13.00 körülre már meg is reggeliztem és nyakamba kaptam a városi hátizsákomat, hogy kicsit körbejárjam Londont. Volt is konkrét ötletem, mert a “sztimpank” blogon ajánlották a Life in 2050 kiállítást, így az volt az első célpont. Elég hamar odataláltam és sikerült pár képet is lőni róla, de [...]

Nabasszameg épp most vágtam el a kisujjam a nagy kicsomagolásba. Az ember azt hinné, hogy vesz 8 fontért egy ilyen trottyinger tesco sajátmárkás konyhakést, aztán azzal még a forró vizet sem lehet elvágni, de hajde jó lesz kibontani a sok vacakot, amit beköltözéskor vesz az ember. Erre ez a cucc igen szép sebet vág rajtam [...]

Először is edukálok: ha kecót bérelnél angliában, akkor a tulajdonost Landlord néven kell emlegetned, ami szerintem azért hibás koncepció, mert benne szerepel a “lord” szó, amitől konkrétan meg vannak hülyülve. Vagy ez csak egy default állapot ezen a szigeten.
Arról van szó, hogy kb. 1.5 hete próbál a cégünk nekünk lakást bérelni és már kismillió kecót [...]

Először is megemlítem az onsite munka egyik kellemetlen side effectjét: az ekezet nelkuli gepelest. Az ember egesz nap uldogel odabenn es angol billentyuzeten nyomja, akkor utana meglehetősen nehéz visszaszoknia arra, hogy ékezetes betűkkel gépeljen. Jelenleg abban a szakaszban vagyok, hogy hol ékezetesen, hol ékezettelenül gépelek, de menet közben általában észbe szoktam kapni.
A visszaérkezés egyedül eléxomorú, [...]

Najóvanhe, akkor vágjunk bele újra. Igazándiból most hosszasan ömlenghetnék arról, hogy mennyi frankó dolog történt velem és milyen kibarohadtjó most itt kinn, ahol írtófrankó kecóban lakunk, bejártuk Londont orrba-szájba és hasonlók, de hát kinek kell egy rohadtnagy pofon a haverjaitól?
Most úgy tűnik, hogy tartósabb kinnlevés esete forog fenn, ezért lehet elkezdeni írtózatosan nyalni nekem, ha [...]

FB2-t mindig afféle lájtos epikureusnak tartottam, így gyanútlanul mondtam igent a kérdésére, hogy elmegyek-e velük indiai étterembe, amikor itt van keddtől Londonban az ügyféllel tárgyalni. Megesküdött rá, hogy mekkora király az egész Brick Lane is, mint az indiaiak egyik autentikus tárolóhelye és azon belül az étteremtől is oda-vissza leszek. Stephen kolléga sikerült tréfájaként tarthatjuk számon, [...]

Csütörtök estére időzítettük a good bye partynkat, amit hosszas tanakodás előzött meg, hogy tulajdonképpen kit hívunk oda, kit illik és kit kell hívni, de végül IPM tanácsára úgy döntöttünk, hogy ez személyes dolog és nem céges, így elment a meghívó 7 embernek hétfőn. Amilyen az angolok hozzállása kb. 2 emberre számítottunk, de Ciliék (az ott [...]

Így a dolgok végefelé az ember nem akar annyira blogolni, mert elfoglalja a töprengés a múlton és jövőn. A múlt olyan, amilyen és tanultam belőle sokmindent a jövő meg egy nagy büdös miazma és nem látni bele. A héten megérkezett a következő projjal kapcsolatos első pár info és igen ígéretes, bár lötyög a feature list [...]

Van valami különösen undorító abban, amikor az ember január első munkanapján betrappog a gyapotgyárba, hogy felvegye az azévi első munkanapját és nekünk különösen megfűszerezi, hogy ez egy hajnali keléssel egybekötött, sok órás utazás+didergés a peronon Clapham Junctionön, mire beérünk, hogy aznapra máris kapjunk egy fájintos kis melót. Mivel az uccsó napot már jól tudjuk, kicsit [...]