Csütörtök estére időzítettük a good bye partynkat, amit hosszas tanakodás előzött meg, hogy tulajdonképpen kit hívunk oda, kit illik és kit kell hívni, de végül IPM tanácsára úgy döntöttünk, hogy ez személyes dolog és nem céges, így elment a meghívó 7 embernek hétfőn. Amilyen az angolok hozzállása kb. 2 emberre számítottunk, de Ciliék (az ott dolgozó magyar lyány) is mondták, hogy e-set-leg bekukkantanak. Szóval este összegyűltünk a The Arrow-ba ahova megjött Paul, Phil és Dawe, ami jelentősen túlszárnyalta a várakozásainkat (Ramos sajna orvoshoz ment, de egyébként jött volna) s legott egy sör+jéger kombóval nyitottam, amivel egyébként csúnyán bukott előttem Aanglia, mert a kocsmáros alig találta meg a jégeres üveget. Micsoda ország az, ahol jégert alig ismerik? Megmondom én: elmaradott! Mondjuk ha tart helyette Unicumot, akkor még visszajöhet a hátsó helyről a szememben, de mind1… Aztán kezdetét vette a búcsú és a gyász. Az első pár sör+jéger+akármi hatására olyan rohadtjól megtanult mindenki angolul közülünk, hogy soha jobban, majd megérkeztek Ciliék is és egy lapos palackban némi pálinkával segítettek bele a hangulatba. Innentől nekem nem sok emlékem van csak az, hogy egyrészt áttaxiztunk egy másik kocsmába. Paul gitározott és énekelt és, hogy nagyon-nagyon megártott a pia, de igazándiból ez volt a cél, hogy levezessem a feszültséget. Sikerült. A pontos részletekről annyit, hogy reggel a 9-re érkezés nem sikerült, enni a reptéren bírtam először illetve valahogy a kabátom zsebében volt reggel Ciliék pálinkás flaskája. Üresen.

Visszaadtam nekik :)

Ui.: elvérzést mindenkitől, aki csüt éjjel sms-t kapott tőlem. Írtó részeg voltam és marhasok nevet kijelöltem a telefonban küldés előtt :) Heheheh.