Utolsó repülőutunk úgy indult, hogy nem tudtam online helyet foglalni, mert valamiért a rendszer beledrótozott a 12C helyre és nem engedett átrakni a nyomorult! Ezen kicsit felhúztam magam, de a pultnál szerencsére át lehetett rakni, hogy a 18A-ra ülhettem ablak mellé. A becuccolás szép baleset volt, mert jelentős extra cuccot hoztunk, de a cég közölte, hogy állja a hazaköltözés eme részét, így bátran hajigáltuk fel a szalagra a bőröndöket, majd a végén kiderült, hogy még éppen él Norbi és az én silver kártyám, így mégis belefértünk vele a keretbe. Yess.

A repülőn lecsüccsentem a helyemre és épp szundikálni készültem, amikor az addig a mellettem a párjával békésen beszélgető hölgy odavágta a fickóhoz a retiküljét, majd lájtosan meg is püfölte. Hopp! – pattant fel a szemem – Mi lesz itt?

A hölgy egy darabig lesett előre mint valami vadászó oroszlán, majd felpattant és bemutatkozott egy csinos, fiatal lánynak, aki megdöbbenve konstatálta, hogy egyforma a vezetéknevük. Valamint azt, hogy egyforma a pasijuk… Aki ott ült a szélen.

Na innentől kezdetét vette a haddelhad. Anyu először tombolt (nem a lyányra haragudott), aztán csendesen sírdogált 20 percet, majd ismét fúria on és aprította aput. Én először kicsit mérges voltam, hogy nem bír nyugton maradni, majd rájöttem, hogy tulajdonképpen csak a kóla és a popcorn hiányzik és onnantól éberen követtem az eseményeket, ahogy osztotta aput. Igen leleményes volt azt meg kell mondani végül a férfi tette, amit ilyenkor egy férfinak tennie kell: felkapta a könyvét és előreült a gépen és egészen landolásig nem jött vissza. A csaj közben az összes haverjánál beköpte (többen utaztak együtt), ami szerintem hülye ötlet, mert ha azok nem tudták, akkor az a barátság elég felszínes lehetett. Szóval sohase utazzatok együtt a párotokkal és a szeretőtökkel a repülőn. Nem lehet menet közben kiszálni heheheh :)